Utónyaralás Montenegróban 1. Mostar megálló

Az  idén abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a világ több gyönyörű pontjára is van lehetőségem elutazni.

És ezt egyáltalán nem bánom, mert utazni, szép tájakat látni, új embereket megismerni nagyon szeretek.

A három hónapos amerikai kalandot követően a hazaérkezésem után két héttel ismét útra keltem – ezúttal a feleségemmel vágtunk neki egy ezer kilóméteres útnak egy csodálatos célpont, Montenegró felé, ahol a Kotori öböl partján lévő Hotel Galiaban töltünk egy hetet.

hotel galia montenegro kotor

Az utazásaink során nálunk nagyon bevált az a módszer, hogy egy nappal a szállás elfoglalásának időpontja előtt indulunk. Ha autóval megyünk, és a célpont 1000 – 1500 km körül, vagy azon belül van, késő délután indulunk, éjszaka egy megállással megközelítjük a majdani helyszínt, majd másnap, mielőtt elfoglalnánk a szállást, megnézünk néhány nevezetes helyet azon a környéken.

Most ez azt jelentette, hogy otthonról este 7-kor indultunk, majd 500 km horvát autópályás autózás után 2 órát aludtunk,aztán hajnalban indultunk tovább a boszniai Mostar irányába, ami ugyan némi kitérőt jelentett, de nagyon megérte a plusz idő és a kb 150 kilóméter.

Mindkettőnknek régi vágya volt látni ezt a csodálatos várost, Hercegovina legnagyobb települését, ahol az Öreg híd, a Stari most is található, amiről maga a város is a nevét kapta.

mostar-city

Az óvároson keresztül sétálva a piacon, szűk sikátorokon, majd bazárok, kéregető koldusok és gyerekek hadán keresztül jutottunk el a Stari most-ig, ahol most is rengeteg turista kattogtatta a fényképező gépét.

Ugyan a hidat a boszniai polgárháborúban a horvátok a Neretva folyóba robbantották, de a háború után magyar és német segítséggel újjá építették azt, és most ismét régi fényében és pompájában látható ez a rendkívüli építmény.

Azt mondják, helyi hagyomány, hogy a fiatalok a hídról az alatta rohanó folyóba ugranak, amit mi ugyan nem láttunk, de egy helybéli fiatalember rá akart beszélni, hogy fizessek neki azért, hogy ezt megtegye… Nem néztük meg a nyaktörő mutatványt, viszont alaposan bejártuk a híd környékét, ami tényleg varázslatos a maga sikátoraival, vendéglőivel, kaviccsal és simára kopott kövekkel kirakott utcákkal, a habzó, száguldó, majd másutt békésen hömpölygő Neretvával.

Aztán a híd, a Stari most…

Már messziről is lenyűgöző látványt nyújtott a nem túl nagy, de szépségében fenséges Öreg híd. Rajta, majd alatta állva szinte kézzel foghatóvá válik a város történelme, ami megérint az ide látogatót.

Itt értettem meg, miért szentelt több évet egyik legnagyobb festőnk, Csontváry Kosztka Tivadar annak, hogy megfesse egyik leghíresebb mesterművét a Stari most-ról.
mostar-stari-most

Közel két órát töltöttünk a városban, ami nem túl sok, de arra mindenképpen elég volt, hogy egy nagyszerű élménnyel gazdagabban, szépségekkel / na és persze némi ékszerrel 🙂 / feltöltődve folyassuk utunkat következő célpontunk, Dubrovnik, az Adria egyik legszebb gyöngyszeme felé.

De erről majd a következő részben olvashatsz.


onecoin-also-banner

A 21 legkedvesebb könyvem

Az alábbi listában minden válogatás nélkül, úgy, ahogy az eszembe jutottak, 21 olyan könyvet sorolok fel, amiket bármikor újra és újra el tudnék olvasni annak ellenére, hogy a legtöbbet már többször is elolvastam. És mivel ezek a könyvek jutottak először eszembe, ebből azt gondoltam, ezek a legkedvesebbek a számomra.

Persze ha újra nekiülnék leírni a húsz legkedvesebb könyvem címét, közel sem biztos, hogy ugyanezt a listát állítanám össze… 🙂

Akkor lássuk:

Napoleon Hill: Gondolkozz és gazdagodj

(Ehhez a könyvöz hangoskönyv formában is hozzájuthatsz >>>itt<<<.)

Normain Mailer: Meztelenek és holtak

Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője

Molnár Ferenc: A Pál utcai fiük

J. D. Slinger: Zabhegyező

Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita

Daniel Defoe: Robinson Crusoe

Verne Gyula: Nemo kapitány

Esterházy Péter: Termelési-regény (kisregény)

Antoine De Saint-Exupéry: A kis herceg

George Orwell: Állatfarm

Gárdonyi Géza: Egri csillagok

Alan Alexander Milne: Micimackó

Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger

Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig

Gabriel Garcia Márquez: Száz év magány

William Golding: A legyek ura

Stephen King: Ragyogás

Robert Merle: Mesterségem a halál

Henri Charriere: Pillangó

Mark Twain: Tom Sawyer kalandjai

(Itt kérek bocsánatot azoktól az író óriásoktól, akiknek a neve kimaradt a fenti listából. Nagyon sokan vannak…)


Ha tetszett a lista, oszd meg az ismerőseiddel! Hálás lennék, ha leírnád a kommentben a te kedvenc könyveid címét!

Share This: