Július végén volt szerencsém egy napot tölteni a világ legnagyobb kisvárosában, Renoban.

És hogy a szerencse mennyire fontos ebben a városban, azt hamarosan te is látni fogod – én azt gondolom, aki ide jön, annak bizony a szerencse kell, hogy legyen a legfontosabb felszerelése.

De kezdjük az elején.

A legnagyobb kisváros a világon.

Nem tudom, ki adta ezt a találó elnevezést Renonak, de a maga 240 ezres lakosságával az én fogalmaim szerint nem igazán kisváros – persze amerikai szemmel semmiképpen sem számít nagynak.
Viszont hogy a városban 20 kaszinó van, na ez semmiféleképpen nem szokványos dolog.
A downtownban, ami a belvárost jelenti, egymást érik a szerncsejátékok fellegvárai: Harrah’s, Golden Nugget, Eldorado, Atlantis, Grand Sierra, Bonanza – csak néhány név a látogatók kegyeiért (és főleg pénzéért) versenyző kaszinók közül.
Nehéz úgy az utcákon végig menni, hogy ne találnád szemben magad egy csillogó – villogó, hívogató bejárattal.

Persze hogy mi sem tudtunk ellenállni a csábításnak.
Ki akartuk próbálni a szerencsénket, mint ahogy annyian mások ebben az éjjel-nappal nyitva tartó szikrázóan fényes, csilingelő, zenélő ékszerdobozban, ahova értéket, pénzt annyit viszel, amennyit csak akarsz, de kihozni onnan nem lesz szerencséd.

 

Egy jól kiszámított, óramű pontossággal üzemelő gépezet része leszel mindaddig, amíg el nem fogy a pénzed, vagy amíg erőt nem veszel magadon, és fel nem állsz a játékasztaltól.
Persze a gépezet mindent elkövet annak érdekében, hogy ez minél később történjen meg, vagy csak akkor, ha már üres a zsebed.
A bárpultoknál ingyen italok várnak abban az esetben, ha játszol valamelyik ott lévő gépen.

Az éttermekben 18 dollárért a terülj – terülj asztalokról annyit ehetsz – ihatsz, amennyit akarsz – csak ne menj ki a kaszinóból.

A falakon egykori nyertesek fotói, ahogy csekkel a kezükben bizonyítják, hogy te is megnyerheted a főnyereményt.
A valóság természetesen teljesen más.
Mindig a ház nyer!
Az itt megforduló pénz 93 %-a a kaszinóban marad, mindössze 7 % az, amit nagy kegyesen nyereményként visszaadnak.
Pedig a pénz itt nem kevés.
Annyira nem, hogy a Renoba vezető autópályákat a kaszinók tartják fenn és tartják karban – és ezt sem merő jó szándékból: egyrészt megéri nekik, hogy a játszani igyekvők a jó utakon minél gyorsabban eljussanak hozzájuk, másrészt cserébe az útépítésért nem kell adót fizetniük Kalifornia államnak.
Az üzlet az üzlet.
Én azon ritka szerencsések között voltam, akinek sikerül néhány dollárt nyerni: Fortuna istenasszony egy pókert varázsolt a gépem monitorjára, és így nyereséggel álltam fel az asztaltól, de a játékosok nagy többsége soha nem nyer egyetlen dollárt sem.

Mégis a nap 24 órájában pörög a roulette kerék, osztják a kártya lapokat, csilingelnek a félkarú rablók, és a pénz szünet nélkül gazdát cserél.
Hatalmas élmény mindezt látni, és elmerülni egy kicsit ebben a ragacsos, ördögien csillogó árnyék világban. És megnyugtató tudni azt, hogy mi este elszakadhatunk innen, mielőtt végleg magába zárna a világ legnagyobb kisvárosa.

U.i.: a kaszinózás és a szerencsejátékok nem a legbiztosabb módjai a pénzkeresésnek, sőt a legbiztosabb módjai a pénzed elvesztésének.

Viszont ha te pénzt akarsz keresni, >>>itt van egy olyan információ<<<, ami több százezer, vagy akár millió forintot érhet neked.

Kattints ide a Onecoin üzlet részleteiért!