A minap a san francisco-i Chinatownban jártunk (édesanyám csak kínai városnak nevezi).
Gyerekek, ami ott van…
De ne szaladjunk ennyire előre, mielőtt elkápráztatnálak a részletekkel, tényleg csak pár mondatban elmondom neked, amit hirtelen megtudtam erről az elképesztő helyről.
A san francisco-i Chinatown az Ázsián kívüli legnagyobb és Észak-Amerikában a legrégebbi. Állítólag az 1848-ban ide érkező két férfi és egy nő / érdekes dolog lehetett 🙂 / voltak az elsők, akik itt telepedtek le. A városrész rohamos fejlődésen ment keresztül, és mi sem bizonyítja jobban, milyen befolyással rendelkezik San Francisco életében, mint hogy 2011-ben innen választották meg az város történelmének első kínai polgármesterét, Edwin Mah Lee-t.
Na jó, ennyi elég is a történelemből.
Szóval az előbb azzal kezdtem, hogy gyerekek, ami ott van…
És amikor ezt mondom, az a csodálkozásomat, elképedésemet, álmélkodásomat és néha a szörnyülködésemet jelzi.
Tudod, én alapvetően nem szeretem a tömeget, az üzletről üzletre mászkálást, ha el kell mennem bevásárolni a Tesco-ba, felírom magamnak egy cetlire, mit kell vennem, beszaladok az áruházba, gyorsan összekapkodom a listámon szereplő dolgokat, és már futok is kifelé. (Persze a feleségem nem mindig dicsér meg, mert nem igazán figyelem az árakat…) Hogy mennyire nem vagyok vásárolós típus: néha otthon le kell fényképeznem, milyen öblítőt vagy mosószert vásároljak, mert lehet, hogy nem a megfelelőt venném, ha csak úgy “magamtól” kéne megkeresni a megfelelőt… 🙂
Nos, a Chinatown – nak az a része, ahol voltunk, éppen arról szól, amit én nem nagyon szeretek: helyiek, árusok és turisták tömege, kisebb – nagyobb üzletek végeláthatatlan sora, és annyi (többnyire hamis) csillogás, amitől egy idő után elkezd káprázni az ember szeme.
Betértünk az összes csilli – villi boltba, ahol minden kapható, amire soha nem lesz szükséged, ami úgy néz ki, mintha igazi lenne, ami a végtelenségig giccses, és ahol azért néha fellelhetők szép és értékes dolgok is.
Beültünk egy teázóba, ahol egy bögre tea (2 dl meleg víz és egy tea filter) 3 dollár. Ez volt eddigi életem legdrágább teája…
Megcsodáltuk az utcára kitett szobrokat, fotózkodtunk az életnagyságú medvével, és az ember magasságú vázával.
>>>Még több szobor képért kattints ide!<<<
Vásároltunk egy kis szerencsét Buddhától (anyukám csak azért ment be az egyik üzletbe, hogy az ott lévő fényesre koptatott Buddha hasát megsimogathassa).
Ami nekem nagyon tetszett: Buddhák minden mennyiségben, méretben és anyagból, ezer pózban és színben. Amennyit csak tudtam, lefényképeztem, >>>itt<<< egy csokorra való a képekből…
Az biztos, hogy egy hatalmas élménnyel lettem volna szegényebb, ha kihagyom a “Kínai várost”, de az is biztos, hogy egy jó darabig elég volt belőle.
Ha erre jársz, alakítsd úgy a programodat, hogy beleférjen egy kis “China bazaar”!
