A legenda szerint Mark Twain mondta ezt a híressé vált mondatot, amely annyira jellemző San Francisco-ra.
Amikor megérkeztem ebbe az elképesztő városba, még fogalmam sem volt arról, mire is gondolt a néhai író.
Ma, éppen egy hónappal az érkezésem után már kezdem sejteni…
Ebben a bejegyzésemben egy kis ízelítőt adok, miért mondhatta volna Mr. Twain a méltán szállóigévé vált szavakat.
Kezdjük hát!
Majd 18 órás utazás után június 14-én érkeztem San Francisco-ba. (Ez egy érdekes sztori, majd később megosztom veled…)
A reptérről egy étterembe indultunk, mely a Csendes – óceán partján található, de mielőtt odaértünk volna, megálltunk a helyiek kedvelt sétáló helyén, a vízparton.
Amikor kiszálltam az autóból, olyan szél és csípős hideg fogadott, ami teljesen váratlanul ért. Az óceán hatalmas hullámokkal rontott a partra, a fergeteg pedig homokot hordott a szemembe.
Megnyugtattak, hogy ez nyáron teljesen természetes, és ne is nagyon készüljek arra, hogy majd lubickolunk az óceánban… Oké, a fürdőnadrág tehát a bőröndben maradhat. És én még úszószemüveget is csomagoltam…
Persze a látvány minden pénzt megért!
A végtelen víz látványa, az erő és a vadság ilyen megnyilvánulása elgondolkoztatja az embert: valójában csak megtűrt vendégek vagyunk, amikor vízre szállunk, és csupán a természet jóindulatán múlik, mi lesz az utazásunk végkimenetele.
Mivel egy szál pólóban és egy vékony dzsekiben voltam, itt meg is kaptam az első tanácsot: ha San Francisco-ba készülsz, mindig legyen egy pulóver nálad!
Jól megjegyeztem a leckét, és ma már nem indulok el a városba pulcsi nélkül. 🙂
Amire a legtöbb nyári reggelen valóban szükség is van.
Legtöbbször 11 – 12 foknál nincs melegebb, és olyan köd ül a városon, amilyet otthon csak októberben, novemberben tapasztalni. Pontosabban nálunk ismeretlen az ilyen köd, erről itt olvashatsz.. És ez a szokványos. Pontosan 90 nap, amíg ez az idő tart.
Szeptemberben lehet arra számítani, hogy változik majd az időjárás – addig marad a mindennapos köd, amely gyakran egész nap ott terpeszkedik a város felett.
Mielőtt teljesen elvenném a kedved attól, hogy egy nyáron ellátogass San Francisco – ba, mutatok néhány olyan képet is, ahol a város a barátságosabb arcát mutatja.
Azokon a napokon, amikor nincs köd, szikrázóan süt a nap, felhőt még csak véletlenül sem lehet látni, és 100 %-ig biztosan az a veszély sem fenyeget, hogy meg fogsz ázni, ugyanis az esőt majd csak februárra várják.
Ilyenkor gyönyörű a város.
A Downtown a felhőkarcolókkal, a dombokat beborító játékházak rengetege, és a sok millió dolláros villákból álló utcák – olyan látvány, amit nehéz szavakba önteni.
Álljanak inkább itt a képek:
Akármilyen szép is ez a város, azért ha erre járnál, emlékezz a nagyszerű író szavaira: életem leghidegebb tele egy san francisco-i nyár volt…
És legyen nálad mindig egy pulóver! 🙂
Még több kép San Francisco-ról itt: https://goo.gl/photos/oFYTvpsxwYrH6za59
One thought on “Életem leghidegebb tele egy san francisco-i nyár volt…”