Aki a virágot szereti … az menjen a san francisco-i botanikus kertbe!

Mit csináljunk szombaton?
Menjünk el a Golden Gate parkba!

Így indult az a nap, ami aztán a végére az egyik legtöbb élményt adó nappá vált.

Oké, menjünk a Golden Gate parkba!

De az, hogy Golden Gate park, egy kissé tág fogalom.
Felejtsd el a városainkban található parkokat, a mi gyönyörű Népligetünk is a maga 129 hektárjával majdnem négyszer férne el benne.
A szinte teljesen szabályos téglalap alakú park 412 hektáros területen fekszik, egy kisebb város a városban.
Utakkal, sétányokkal, tavakkal, rózsakerttel, zenepavilonokkal, sportpályákkal, múzeumokkal, japán teaházzal, akváriumokkal, planetáriummal, meg ki tudja, még mennyi minden csodával.
Golden Gate park terkep1
Azt tudtam, hogy a Golden Gate park bejárása nem egynapos program, ezért némi előzetes internetes kutatás után célpontul a parknak azt a részét választottam, ahol a botanikus kert, a California Academy of Sciences, a japán teaház és a rózsakert található. (A fenti képen sárgával jelöltem meg.)
Azt gondoltam, ez a pár látnivaló belefér egy délutánba.
Mint kiderült, nagyot tévedtem.

Golden Gate park terkep2

Az első kihívás mindjárt a parkoló hely megtalálása volt.
A célpontunk közelében lévő utcákat többször is bejártam egy üres helyet keresve, míg kb. fél órás kutatás után rátaláltam egyre.
Mintha minden san franciscoi lakos ezt a kellemes napsütéses délutánt választotta volna egy kis sétára, kikapcsolódásra…

Első állomásunk a botanikus kert volt.
8000 különböző növény a világ minden tájáról 222.000 m2-en.
Óriás fák, olyan bokrok, virágok, amiket életemben sem láttam – kihagyhatatlan látnivaló mindenkinek, aki szereti a növényeket.
De ásót bevinni a botanikus kertbe szigorúan tilos! 🙂
(A feleségem imád mindent, ami növény, és mindenhonnan pár új bújtással, palántával tér haza – itt a menyországban érezte volna magát… )
Azt hiszem, jobb lesz, ha innentől a képek beszélnek, nézd meg a galériát te is!

Majd 3 órát sétáltunk a kertben, de akár egész nap ott lehettünk volna, akkor sem tudtuk volna minden zugát bejárni, minden szépségét megnézni – majd egy következő alkalommal sort kerítünk rá.
Egy szép sétával, melynek során (most csak kívülről) megnéztük a California Academy of Sciences-t és a japán teaházat, eljutottunk minden virág kedvelő ember álmához, a Rózsa kerthez.

Takaros ágyásokban illatoztak a szebbnél szebb virágok, és be kell vallanom, hogy engem is, aki nem vagyok túlzottan nagy virág imádó, elbűvölt a szépségnek ez a hihetetlen kavalkádja.

Ugyan nem rózsák, de szintén szépséges látványt nyújtottak a hatalmas fenyőfák itt a város közepén.

Majdnem 6 km séta után értünk vissza autónkhoz. (A térképen az ezen a napon bejárt utunkat láthatod, piros színnel az oda, kékkel a vissza utat jeleztem.)

 

Golden Gate park terkep4

 

Az este közeledtével leszállt a szokásos köd is, csípős hideg szél fújt, mikor elindultunk hazafelé.

 

20160813_173908
Persze mindenki pontosan akkor kelt útra, amikor mi, úgyhogy a megszokottnál is nagyobb dugóban araszolva másfél óra alatt sikerült megtennünk az amúgy 25 perces utat.

 

20160813_181310
Ha tetszettek a képek, kérlek, oszd meg a bejegyzést az ismerőseiddel!

szilagyi-gyorgy-megosztas

Share This:

Gyönyörű tömeggyilkos – a Golden Gate híd

Kevés híd van a világon, amelyről annyit beszélnek, mint a világ legszebb hídjának tartott Golden Gate hídról.
Így érthető talán, hogy nincs még egy híd, amiről annyi kép készülne mint a Golden Gate – ről.
Amikor ott jártam, én is gyarapítottam néhánnyal a sok milliárd kép számát, mert lehetetlen megállni, hogy az ember ne kattintgasson folyamatosan, hogy megörökítse azt az elképesztő látványt, amit ez a hihetetlen építmény és a táj nyújt, amibe a lehetetlennel dacolva építették.

Golden Gate bridge
Nekem alkalmam volt átkelni a hídon autóval, majd később egy hajó fedélzetén alatta is, és mondhatom, mindkét alkalommal a lélegzetem is elállt.
Nem akarlak statisztikai adatokkal untatni, azokat megtalálod ezer helyen a neten, de néhányat azért megosztok veled, csak hogy érzékeltessem, miért ragadott magával a híd fantasztikus látványa.
A Golden Gate híd teljes magassága 220 méter, a 25 méter széles pályatest 8 sávján az autók 70 méterrel az öböl vize felett suhannak.
Nagyjából 1200 méter a távolság a híd két pillére között, a teljes távolság azonban, amit híd összeköt, 1600 méter.
Ezekkel a tekintélyes adatokkal sokáig a világ leghosszabb hídja volt, a trónról az 1964-ben elkészült new-yorki Verrazano-Narrows taszította le.
A Golden Gate volt az első híd, amin keresztül közúton az öböl megkerülése nélkül San-Franciso-t meg lehetett közelíteni a szárazföld irányából, és az 1937 – es átadását követően egyre többen választották ezt a módját annak, hogy eljussanak San Franciscoba.
Ma már évente mintegy 40 millió autó halad át rajta, így a híd egy >>>sikeres üzleti vállalkozás<<< is, hiszen aki át akar kelni rajta San Francisco felé, “hídpénzt” kell fizetnie.

/Ez egyébként minden hídon így van, pl. a Bay Bridge-en is átlagosan 5 dollár a “belépő”. Csak ezen a hídon napi 300.000 autó halad át… /
Autóval átkelni a Golden Gate hídon nem volt túlzottan különleges élmény.
Nem látható a víz, csak az elsuhanó korlát és a szomszéd sávban haladó autók.

 

Golden Gate car
Viszont azt mondják, gyalogosan átjutni a túloldalra egy elég különleges élmény. A gyalogos és kerékpár utat csak egy alacsony korlát választja el a 70 méteres mélységtől.

Golden Gate by foot
Érezni lehet a híd lengését, ami akár 9 méter is lehet, és ez még normálisnak számít.
Remeg az építmény a lábad alatt, és állítólag hallani a lámpa oszlopok és a hidat tartó kábelek recsegését is.
Aggodalomra azonban semmi ok: a Golden Gate kibírt már 7,1 erősségű földrengést is, és az elmúlt majd 80 évben mindössze háromszor zárták le az erős szél miatt – itt pedig aztán mindig fúj a szél, ezt én is megtapasztaltam.
Talán mert ilyen szép, ennyire hatalmas és nagyon könnyen megközelíthető gyalogosan is, még egy szomorú dologban világelső a Golden Gate.
Évente mintegy 30 – 40 ember választja ezt a helyszínt, hogy befejezze földi pályafutását. 2013-ban pedig 46-an lettek öngyilkosok úgy, hogy egyszerűen átléptek a korláton a 70 méteres mélységbe.
Ezt a zuhanást pedig nem lehet túl élni.
A legtöbben már a levegőben szívrohamot kapnak, de ha ez mégsem történne meg, a vízbe csapódás erejétől leszakadnak a belső szervek, vagy a hideg vízben hemzsegő cápák jutnak vacsorához…
1 az 1000-hez az esély a túlélésre.
Szóval ha műugrónak készülsz, ne ezt a helyet válaszd gyakorlás céljára! 🙂
A híd Marin megyei végére egy kilátót építettek, ahonnan pazar kilátás nyílik a Golden Gate-re és San Francisco-ra.
Golden Gate view
És ha felülről ilyen fenséges a kolosszus, alulról igazán lenyűgöző a látványa.
Kiránduló hajó viszi a turistákat egy kb. 2 órás utazásra, mely az öbölben közel a parthoz indul, áthalad a híd alatt, majd a vissza úton megkerüli az öböl közepén álló Alcatraz szigetet, és a Bay Bridge megközelítése után visszatér a kikötőbe.
A hatalmas hullámok, az erős szél és a csípős hideg nem éppen a legkellemesebbek, de ha erre jársz, ne hagyd ki ezt a kirándulást! Én nagyon élveztem minden pillanatát!

Aztán ha visszatértél a kikötőbe, jól fog esni egy finom hal étel, egy forró tea, vagy egy margarita koktél.

Egészségedre!

szilagyi-gyorgy-megosztas

Share This:

A világ legnagyobb kisvárosa

Július végén volt szerencsém egy napot tölteni a világ legnagyobb kisvárosában, Renoban.

És hogy a szerencse mennyire fontos ebben a városban, azt hamarosan te is látni fogod – én azt gondolom, aki ide jön, annak bizony a szerencse kell, hogy legyen a legfontosabb felszerelése.

De kezdjük az elején.

A legnagyobb kisváros a világon.

Reno - the biggest little city in the world

Nem tudom, ki adta ezt a találó elnevezést Renonak, de a maga 240 ezres lakosságával az én fogalmaim szerint nem igazán kisváros – persze amerikai szemmel semmiképpen sem számít nagynak.
Viszont hogy a városban 20 kaszinó van, na ez semmiféleképpen nem szokványos dolog.
A downtownban, ami a belvárost jelenti, egymást érik a szerncsejátékok fellegvárai: Harrah’s, Golden Nugget, Eldorado, Atlantis, Grand Sierra, Bonanza – csak néhány név a látogatók kegyeiért (és főleg pénzéért) versenyző kaszinók közül.
Nehéz úgy az utcákon végig menni, hogy ne találnád szemben magad egy csillogó – villogó, hívogató bejárattal.

Reno casinos1

Reno casinos2

Persze hogy mi sem tudtunk ellenállni a csábításnak.
Ki akartuk próbálni a szerencsénket, mint ahogy annyian mások ebben az éjjel-nappal nyitva tartó szikrázóan fényes, csilingelő, zenélő ékszerdobozban, ahova értéket, pénzt annyit viszel, amennyit csak akarsz, de kihozni onnan nem lesz szerencséd.

Reno casino - Szilágyi György

 

Egy jól kiszámított, óramű pontossággal üzemelő gépezet része leszel mindaddig, amíg el nem fogy a pénzed, vagy amíg erőt nem veszel magadon, és fel nem állsz a játékasztaltól.
Persze a gépezet mindent elkövet annak érdekében, hogy ez minél később történjen meg, vagy csak akkor, ha már üres a zsebed.
A bárpultoknál ingyen italok várnak abban az esetben, ha játszol valamelyik ott lévő gépen.

20160717_113247
Az éttermekben 18 dollárért a terülj – terülj asztalokról annyit ehetsz – ihatsz, amennyit akarsz – csak ne menj ki a kaszinóból.

20160717_132429
A falakon egykori nyertesek fotói, ahogy csekkel a kezükben bizonyítják, hogy te is megnyerheted a főnyereményt.
A valóság természetesen teljesen más.
Mindig a ház nyer!
Az itt megforduló pénz 93 %-a a kaszinóban marad, mindössze 7 % az, amit nagy kegyesen nyereményként visszaadnak.
Pedig a pénz itt nem kevés.
Annyira nem, hogy a Renoba vezető autópályákat a kaszinók tartják fenn és tartják karban – és ezt sem merő jó szándékból: egyrészt megéri nekik, hogy a játszani igyekvők a jó utakon minél gyorsabban eljussanak hozzájuk, másrészt cserébe az útépítésért nem kell adót fizetniük Kalifornia államnak.
Az üzlet az üzlet.
Én azon ritka szerencsések között voltam, akinek sikerül néhány dollárt nyerni: Fortuna istenasszony egy pókert varázsolt a gépem monitorjára, és így nyereséggel álltam fel az asztaltól, de a játékosok nagy többsége soha nem nyer egyetlen dollárt sem.
Reno - poker
Mégis a nap 24 órájában pörög a roulette kerék, osztják a kártya lapokat, csilingelnek a félkarú rablók, és a pénz szünet nélkül gazdát cserél.
Hatalmas élmény mindezt látni, és elmerülni egy kicsit ebben a ragacsos, ördögien csillogó árnyék világban. És megnyugtató tudni azt, hogy mi este elszakadhatunk innen, mielőtt végleg magába zárna a világ legnagyobb kisvárosa.

U.i.: a kaszinózás és a szerencsejátékok nem a legbiztosabb módjai a pénzkeresésnek, sőt a legbiztosabb módjai a pénzed elvesztésének.

Viszont ha te pénzt akarsz keresni, >>>itt van egy olyan információ<<<, ami több százezer, vagy akár millió forintot érhet neked.

Kattints ide a Onecoin üzlet részleteiért!

szilagyi-gyorgy-megosztas

Share This:

Kalifornia tetején

Mount Diablo – Ördög hegy.
Elég vészjósló név egy természeti képződménynek…
Pedig nem tűnt olyan rettenetesnek, amikor már látható volt ez a 3848 láb /1173 m/ magas bérc.
Aztán mikor elkezdtünk felkapaszkodni a hajtűkanyarokkal teletűzdelt szerpentinen a hegy oldalán, világossá vált a számomra is, miért kapta a baljóslatú elnevezést.
Biztosan maga az ördög jelölte ki az utat azzal a céllal, hogy a frászt hozza a földi halandóra, aki veszi a bátorságot, hogy nekivágjon a nemzeti park bejáratát őrző bódétól a csúcsig vezető több mint 12 mérföldnek (kb. 20 km).
Mount Diablo1
Ilyenek pedig meglepően sokan voltak.
Ki autóval, ki kerékpárral gyűrte a métereket – valljuk be, a nagyobb tisztelet azokat illeti, akik az utóbbit választották.

Mount Diablo2      Mount Diablo3

Nekünk autóval is majd fél óra volt az út, de a bicajosokra minimum 4 óra folyamatos taposás várt a 28 – 30 fokos melegben. Mégis gyerekek, fiatalok, idősebbek, nők és férfiak egyaránt vállalták a kihívást, de megérte az erőfeszítés azért a látványért, ami a csúcsról tárult a kitartóak elé.
Mount Diablo4

Kalifornia teteje.
Ugyan nem a legmagasabb csúcs az államban, de páratlanul szép kilátás nyílik a környező városokra, szántóföldekre, az öböl deltájára, sőt a kb. 70 mérföldre lévő San Francisco-ra is.
Azt mondják, az eső utáni tiszta időben (vagyis évente egyszer) akár 300 mérföldre is ellátni.
Az biztos, hogy érdemes volt felkapaszkodni a Mount Diablora.
Álljon itt néhány kép, mely csak próbálja visszaadni a szépséget, amiben részem lehetett.
Mount Diablo5

Mount Diablo6

Mount Diablo7

Mount Diablo8
Akit nem csak a látvány vonzott a Mount Diablóra, a látogató központban hozzájuthatott egy csomó információhoz hegy kialakulásáról, a nemzeti park növény- és állatvilágáról, az őslakosok életéről.

20160723_112418

20160723_112433

20160723_112515

20160723_112543

20160723_112604
Felejthetetlen nap volt.
Ha újra Kaliforniába jövök, biztosan ismét megmászom a Mount Diablot, persze csakis autóval! 🙂

szilagyi-gyorgy-megosztas

Share This:

Chinatown – egy “kis” Kína San Franciso – ban

Share This:

 

 

A minap a san francisco-i Chinatownban jártunk (édesanyám csak kínai városnak nevezi).

Gyerekek, ami ott van…

De ne szaladjunk ennyire előre, mielőtt elkápráztatnálak a részletekkel, tényleg csak pár mondatban elmondom neked, amit hirtelen megtudtam erről az elképesztő helyről.

A san francisco-i Chinatown az Ázsián kívüli legnagyobb és Észak-Amerikában a legrégebbi. Állítólag az 1848-ban ide érkező két férfi és egy nő / érdekes dolog lehetett 🙂 / voltak az elsők, akik itt telepedtek le. A városrész rohamos fejlődésen ment keresztül, és mi sem bizonyítja jobban, milyen befolyással rendelkezik San Francisco életében, mint hogy 2011-ben innen választották meg az város történelmének első kínai polgármesterét, Edwin Mah Lee-t.

Na jó, ennyi elég is a történelemből.

Szóval az előbb azzal kezdtem, hogy gyerekek, ami ott van…

És amikor ezt mondom, az a csodálkozásomat, elképedésemet, álmélkodásomat és néha a szörnyülködésemet jelzi.

Tudod, én alapvetően nem szeretem a tömeget, az üzletről üzletre mászkálást, ha el kell mennem bevásárolni a Tesco-ba, felírom magamnak egy cetlire, mit kell vennem, beszaladok az áruházba, gyorsan összekapkodom a listámon szereplő dolgokat, és már futok is kifelé. (Persze a feleségem nem mindig dicsér meg, mert nem igazán figyelem az árakat…) Hogy mennyire nem vagyok vásárolós típus: néha otthon le kell fényképeznem, milyen öblítőt vagy mosószert vásároljak, mert lehet, hogy nem a megfelelőt venném, ha  csak úgy “magamtól” kéne megkeresni a megfelelőt… 🙂

Nos, a Chinatown – nak az a része, ahol voltunk, éppen arról szól, amit én nem nagyon szeretek: helyiek, árusok és turisták tömege, kisebb – nagyobb üzletek végeláthatatlan sora, és annyi (többnyire hamis) csillogás, amitől egy idő után elkezd káprázni az ember szeme.

Chinatown_SanFrancisco

Betértünk az összes csilli – villi boltba, ahol minden kapható, amire soha nem lesz szükséged, ami úgy néz ki, mintha igazi lenne, ami a végtelenségig giccses, és ahol azért néha fellelhetők szép és értékes dolgok is.

Chinatown_SanFrancisco2

Beültünk egy teázóba, ahol egy bögre tea (2 dl meleg víz és egy tea filter) 3 dollár. Ez volt eddigi életem legdrágább teája…

Megcsodáltuk az utcára kitett szobrokat, fotózkodtunk az életnagyságú medvével, és az ember magasságú vázával.
Chinatown-SanFrancisco-szobrok

>>>Még több szobor képért kattints ide!<<<

20160710_155416

>>>Még több kép itt.<<<

Vásároltunk egy kis szerencsét Buddhától (anyukám csak azért ment be az egyik üzletbe, hogy az ott lévő fényesre koptatott Buddha hasát megsimogathassa).

Chinatown-SanFrancisco-Buddha

Ami nekem nagyon tetszett: Buddhák minden mennyiségben, méretben és anyagból, ezer pózban és színben. Amennyit csak tudtam, lefényképeztem, >>>itt<<< egy csokorra való a képekből…

Az biztos, hogy egy hatalmas élménnyel lettem volna szegényebb, ha kihagyom a “Kínai várost”, de az is biztos, hogy egy jó darabig elég volt belőle.

Ha erre jársz, alakítsd úgy a programodat, hogy beleférjen egy kis “China bazaar”!

szilagyi-gyorgy-megosztas

Share This:

Ködváros titkai

Jellegzetes, az egész nyarat meghatározó ködös időjárása miatt San Francisco-t Ködvárosnak is nevezik.

Valljuk be, nem túl fantázia dús, de annál találóbb név egy olyan helynek, ahol a nyári napok legalább 90%-ban sűrű, szürke, ragacsos párafelhő ül a dombok és felhőkarcolók tetején.

De mi is ez a híres san francisco-i köd?

kod-san-francisco-folott5

A tudományból legyen elég annyi, hogy az óceán felől érkező hideg, párás levegő a felette áramló melegebb légréteg alatt szárazföld belseje felé sodródik. Szolgálhatnék sokkal részletesebb magyarázattal is, de azt hiszem, sokkal érdekesebb lesz, ha elmesélek egy rövid történetet arról, én hogy élem meg a köddel való találkozást.

( Ha többet akarsz tudni a dolog tudományos részéről, itt találsz egy igen alapos cikket: http://www.origo.hu/idojaras/20120913-ezert-hivjak-kodvarosnak-miert-kepzodik-nyaron-kod-san-francisco-folott.html )

Tegnap kora délután a Downtown-ban, San Fracisco “belvárosában” volt dolgom, néhány órát töltöttem ott.

Már a városba vezető úton jól látszott az óceánhoz közelebb fekvő dombokat borító köd, de  felettünk ragyogóan kék volt az égbolt, szikrázóan sütött a nap, és az itteni megszokotthoz képest igen meleg, mintegy 22 fok volt.

san francisco köd

Aztán később úgy alakult, hogy a városnak abba a részébe kellett mennem, ami sokkal közelebb van az óceánhoz.
Mintha egy másik világba léptem volna, amikor átléptük a képzeletbeli határ, amit a dombok alkotnak.
Szürke, szinte csöpögő köd, kellemetlen, csípős szél, nap sehol, és alig 14 fok – ez fogadott Daily city-ben.
Erre mondta azt a vendéglátóm, hogy szép san francisco-i idő van.

san francisco köd2

Hát nem tudom…

Nekem a szép idő nem igazán ezt jelenti, de ízlések és pofonok…

Az biztos, hogy fantasztikus látvány a sodródó, mindent beborító köd, de hosszú távon nem biztos, hogy szívesen élnék itt.

Engem jobban vonz valami napsütötte Karib-tengeri sziget, vagy mondjuk Tahiti… 🙂

Persze San Francisco egy fantasztikus város, hálás vagyok a sorsnak, hogy itt lehetek, és láthatom, átélhetem ezeket a napokat.

( Még több “ködös” kép San Francisco-ról itt: https://goo.gl/photos/epy4qnjzHN6APiMN8 )

szilagyi-gyorgy-megosztas

 

Share This:

Életem leghidegebb tele egy san francisco-i nyár volt…

A legenda szerint Mark Twain mondta ezt a híressé vált mondatot, amely annyira jellemző San Francisco-ra.

Amikor megérkeztem ebbe az elképesztő városba, még fogalmam sem volt arról, mire is gondolt a néhai író.

Ma, éppen egy hónappal az érkezésem után már kezdem sejteni…

Ebben a bejegyzésemben egy kis ízelítőt adok, miért mondhatta volna Mr. Twain a méltán szállóigévé vált szavakat.

Kezdjük hát!

Majd 18 órás utazás után június 14-én érkeztem San Francisco-ba. (Ez egy érdekes sztori, majd később megosztom veled…)

A reptérről egy étterembe indultunk, mely a Csendes – óceán partján található, de mielőtt odaértünk volna, megálltunk a helyiek kedvelt sétáló helyén, a vízparton.

Amikor kiszálltam az autóból, olyan szél és csípős hideg fogadott, ami teljesen váratlanul ért. Az óceán hatalmas hullámokkal rontott a partra, a fergeteg pedig homokot hordott a szemembe.

Szilágyi György - San Francisco

Megnyugtattak, hogy ez nyáron teljesen természetes, és ne is nagyon készüljek arra, hogy majd lubickolunk az óceánban… Oké, a fürdőnadrág tehát a bőröndben maradhat. És én még úszószemüveget is csomagoltam…

Persze a látvány minden pénzt megért!

A végtelen víz látványa, az erő és a vadság ilyen megnyilvánulása elgondolkoztatja az embert: valójában csak megtűrt vendégek vagyunk, amikor vízre szállunk, és csupán a természet jóindulatán múlik, mi lesz az utazásunk végkimenetele.

20160614_190422

Mivel egy szál pólóban és egy vékony dzsekiben voltam, itt meg is kaptam az első tanácsot: ha San Francisco-ba készülsz, mindig legyen egy pulóver nálad!

Jól megjegyeztem a leckét, és ma már nem indulok el a városba pulcsi nélkül. 🙂

Amire a legtöbb nyári reggelen valóban szükség is van.

Legtöbbször 11 – 12 foknál nincs melegebb, és olyan köd ül a városon, amilyet otthon csak októberben, novemberben tapasztalni. Pontosabban nálunk ismeretlen az ilyen köd, erről itt olvashatsz.. És ez a szokványos. Pontosan 90 nap, amíg ez az idő tart.

Szeptemberben lehet arra számítani, hogy változik majd az időjárás – addig marad a mindennapos köd, amely gyakran egész nap ott terpeszkedik a város felett.

20160624_064117

 

20160624_064152

Mielőtt teljesen elvenném a kedved attól, hogy egy nyáron ellátogass San Francisco – ba, mutatok néhány olyan képet is, ahol a város a barátságosabb arcát mutatja.

Azokon a napokon, amikor nincs köd, szikrázóan süt a nap, felhőt még csak véletlenül sem lehet látni, és 100 %-ig biztosan az a veszély sem fenyeget, hogy meg fogsz ázni, ugyanis az esőt majd csak februárra várják.

Ilyenkor gyönyörű a város.

A Downtown a felhőkarcolókkal, a dombokat beborító játékházak rengetege, és a sok millió dolláros villákból álló utcák – olyan látvány, amit nehéz szavakba önteni.

Álljanak inkább itt a képek:

20160623_133546

20160623_133521

20160626_162753

20160626_164037

 

Akármilyen szép is ez a város, azért ha erre járnál, emlékezz a nagyszerű író szavaira: életem leghidegebb tele egy san francisco-i nyár volt…

És legyen nálad mindig egy pulóver! 🙂

Még több kép San Francisco-ról itt: https://goo.gl/photos/oFYTvpsxwYrH6za59

szilagyi-gyorgy-megosztas

Share This: