Az idén abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a világ több gyönyörű pontjára is van lehetőségem elutazni.
És ezt egyáltalán nem bánom, mert utazni, szép tájakat látni, új embereket megismerni nagyon szeretek.
A három hónapos amerikai kalandot követően a hazaérkezésem után két héttel ismét útra keltem – ezúttal a feleségemmel vágtunk neki egy ezer kilóméteres útnak egy csodálatos célpont, Montenegró felé, ahol a Kotori öböl partján lévő Hotel Galiaban töltünk egy hetet.
Az utazásaink során nálunk nagyon bevált az a módszer, hogy egy nappal a szállás elfoglalásának időpontja előtt indulunk. Ha autóval megyünk, és a célpont 1000 – 1500 km körül, vagy azon belül van, késő délután indulunk, éjszaka egy megállással megközelítjük a majdani helyszínt, majd másnap, mielőtt elfoglalnánk a szállást, megnézünk néhány nevezetes helyet azon a környéken.
Most ez azt jelentette, hogy otthonról este 7-kor indultunk, majd 500 km horvát autópályás autózás után 2 órát aludtunk,aztán hajnalban indultunk tovább a boszniai Mostar irányába, ami ugyan némi kitérőt jelentett, de nagyon megérte a plusz idő és a kb 150 kilóméter.
Mindkettőnknek régi vágya volt látni ezt a csodálatos várost, Hercegovina legnagyobb települését, ahol az Öreg híd, a Stari most is található, amiről maga a város is a nevét kapta.
Az óvároson keresztül sétálva a piacon, szűk sikátorokon, majd bazárok, kéregető koldusok és gyerekek hadán keresztül jutottunk el a Stari most-ig, ahol most is rengeteg turista kattogtatta a fényképező gépét.
Ugyan a hidat a boszniai polgárháborúban a horvátok a Neretva folyóba robbantották, de a háború után magyar és német segítséggel újjá építették azt, és most ismét régi fényében és pompájában látható ez a rendkívüli építmény.
Azt mondják, helyi hagyomány, hogy a fiatalok a hídról az alatta rohanó folyóba ugranak, amit mi ugyan nem láttunk, de egy helybéli fiatalember rá akart beszélni, hogy fizessek neki azért, hogy ezt megtegye… Nem néztük meg a nyaktörő mutatványt, viszont alaposan bejártuk a híd környékét, ami tényleg varázslatos a maga sikátoraival, vendéglőivel, kaviccsal és simára kopott kövekkel kirakott utcákkal, a habzó, száguldó, majd másutt békésen hömpölygő Neretvával.
Aztán a híd, a Stari most…
Már messziről is lenyűgöző látványt nyújtott a nem túl nagy, de szépségében fenséges Öreg híd. Rajta, majd alatta állva szinte kézzel foghatóvá válik a város történelme, ami megérint az ide látogatót.
Itt értettem meg, miért szentelt több évet egyik legnagyobb festőnk, Csontváry Kosztka Tivadar annak, hogy megfesse egyik leghíresebb mesterművét a Stari most-ról.
Közel két órát töltöttünk a városban, ami nem túl sok, de arra mindenképpen elég volt, hogy egy nagyszerű élménnyel gazdagabban, szépségekkel / na és persze némi ékszerrel 🙂 / feltöltődve folyassuk utunkat következő célpontunk, Dubrovnik, az Adria egyik legszebb gyöngyszeme felé.
De erről majd a következő részben olvashatsz.
